Music for sadness // Zene szomorúsághoz

And an encore, very much so // És egy ráadás, de még mennyire

When I was a child, I caught a fleeting glimpse
Out of the corner of my eye
I turned to look, but it was gone
I cannot put my finger on it now
The child is grown, the dream is gone

I have become comfortably numb

Oh dear…

2 Replies to “Music for sadness // Zene szomorúsághoz”

  1. A Radioheadre gyanakszom, nem biztos, hogy elhiszem, bár biztos lett volna olyan életidÅ‘szakom, amikor teljesen elhittem volna, de akkor nem jött szembe. A két Carl Craig valahol a szomorúság és a disszociatív transz határán imbolyog nekem, és némiképp unalmasak, fÅ‘leg az elsÅ‘. De hát úgy néz ki, a zene érzelmi erejének jó része nem a zenébÅ‘l jön, hanem korábbi meghallgatások érzelmi töltete visszhangzik benne. Például valahogy úgy alakult, hogy az OK Computer elsÅ‘, Airbag című számát a kisbuszos balesetünk utáni napon hallgattam meg – azóta is simán visszaránt.

Leave a Reply

Your email address will not be published.