A lépcs? alatti gyrososhoz mentem, hogy még a vonatom el?tt egyek valamit. Ott azt láttam, hogy egy ázsiai férfi tört magyarsággal Jézusról prédikál. Mögötte egy nagy hordozható asztalon sok étel és ital (félliteres ásványvizek, és két nagy, elektromos lábos, lezárva, eldobható tányérok, kanalak). A mutatványt 20-30 jobbára igen csórónak t?n?, részben talán hajléktalan ember hallgatta, de a szemüket majd mindannyian az ételre szegezték. Éhesnek t?ntek. Nagyon megharagudtam rájuk. A gyrosos csaj ki volt borulva, azt mondta, már nem bírja hallgatni, nagyon hosszan csinálják. Leültem, hogy megegyem a kajámat, közben nagyon dühített ez a helyzet, és azon gondolkodtam, mit lehetne csinálni. Végül így sikerült – nem vagyok vele maximálisan elégedett, de azért nem rossz. A lépcs?házi fantáziám az, hogy oda kéne szervezni valamilyen kajaosztó szervezetet, mondjuk a Budapest Bike Maffiát, hogy érkezzenek meg sok kajával és azt osszák szét bármiféle feltétel nélkül az ott álldogálók között.
Az els? fickó, aki be akarta védeni ?ket, azzal érvelt, hogy 31 éve osztják az ételt. Én a helyükben nem lennék büszke arra, és inkább titkolnám, hogy 31 éve próbálom egy rossz kutyaidomár módszertanával kereszténységre szorítani embertársaimat.
Ez a Petri-vers sokat eszembe jut mostanában
Petri György: Tojástükör ? ?
Hogy mit akarok e sz?rtelen nyetegek
markai közt?
E sz?rtelen arcú beviv?k karmaiban?
Mit lehet itt akarni? Szarni? Marni? Maradni?
Én itt lakom, miért én menjek ki?
Ez az ország legalább annyira az én országom.
Menjenek ?k ki,
ha feszélyezi ?ket a társaságom.
Homályos föltételeket nekem
többé nem szabnak.
Szeretném, persze, ha jönne Oz,
a játékmester, a varázslóterem
f?gondnoka egy kis villogó-durrogó
hazugsággal.
De Oz nem jön. Ugyanis Oz nincs.
Senki nem jön.
Mindenki egyedül
várja álmatlanul,
a díszpárna spirálján,
a szem össze-vissza jár a félsötétben.
Várja, amit vár.
Csöndet magunknak!
Miért gondoljuk, hogy ilyen ocsmány
korszak nem volt még? Miért ne lett volna?
Feleljünk magunkért.
A régészek, kik ha megtalálnak
egy Arany összessel, két szénné sült
tükörtojással a gázsparhelten,
majd megállapítják:
jellegzetesen magyarkori temetkezés.
five to six // ötről hatra
why is it so hard to speak joy
hardship
with the spirit of adventure lost
loss
without parting and and making peace
grief
alone and expendable
old age
long forgotten
illness
and no desire to learn
death
and unfinished business
no wonder
misery doesn’t sing joy
it breaks the heart
but even when the long untrodden
path of the pleasure of life
is rediscovered
the dissolving mountain of shame
still stands in the way
of the subterranean
river of laughter
clear out the rocks
make a royal bed
for the waters
speak joy
//
miért olyan nehéz szóra bÃrni az örömöt
veszedelem
kalandvágy nélkül
veszteség
búcsú és békülés nélkül
bánat
egyedül és nélkülözhetően
vénség
elfeledetten
betegség
a tanulni nem vágyónak
halál
lezáratlan ügyekkel
nem csoda
hogy a szerencsétlenség
nem dalol az örömről
szÃve szakadna
de még mikor az életélvezet
régóta járatlan ösvényét meg is találjuk
a szégyen omló hegye
még mindig eltorlaszolja
a nevetés
föld alatti folyóját
hordd el a sziklákat
épÃts királyi ágyat
a vizeknek
beszéljen az öröm
orphic trance 2 // orfikus transz 2
get near by expanding silence
get near through a deck of cards
get near wearing thankfulness
get near while voicing needs
get near from drunkenness
get near into sobriety
get near to have your fill
get near with purposeful hunger
get near out of shunning sleep
get near on the wings of dreams
get near along forests and meadows
get near via cities and factories
get near in temples and tombs
get near over mountains and down valleys
get near singing your best tune
get near drenched in rain and assaulted by hail
get near immersed from spring to ocean
get near hurried by fire bright fire
get near gasping the last breath
get near
—–
közelÃts a táguló csendbÅ‘l
közelÃts egy pakli kártyán keresztül
közelÃts hálába burkolódzva
közelÃts a hiány szavaival
közelÃts részegülten
közelÃts józanságban
közelÃts teli hassal
közelÃts önként éhezve
közelÃts elkerülve az alvást
közelÃts álmok szárnyain
közelÃts át erdÅ‘n réteken
közelÃts városon gyárakon
közelÃts keresztül templomokon sÃrokon
közelÃts hegyen át és végig a völgyben
közelÃts legszebb dalodat énekelve
közelÃts esÅ‘ben ázva, jégverésben
közelÃts forrástól óceánig alámerülve
közelÃts tűztÅ‘l fényes tűztÅ‘l űzetve
közelÃts utolsó lélegzetedben
közelÃts
Music for sadness // Zene szomorúsághoz
And an encore, very much so // És egy ráadás, de még mennyire
When I was a child, I caught a fleeting glimpse
Out of the corner of my eye
I turned to look, but it was gone
I cannot put my finger on it now
The child is grown, the dream is gone
I have become comfortably numb
Oh dear…
A vaccine rabbit hole
As recommended by Charles Eisenstein, Toby Rogers writes about the global effects of vaccination. These titles and summaries caught my eye right away:
Why I’m an abolitionist – According to the best data set in the world, all of the vaccines on the U.S. schedule cause more harm than benefits.
A mostly subconscious genocide – Vaccine injury is really really expensive. Vaccine injury in children roughly doubles educational costs and vaccine injury in all ages massively increases healthare costs.
American politics is so bizarre because it’s actually just two large groups of vaccine injured people fighting against each other
Sounds like a nutter, right? But what if he’s not? The quality of writing suggests otherwise… Enter at your own risk.
Fact // Tény
A legtöbb ember abban nagyon hasonlÃt egymásra, hogy mind nagyon különbözÅ‘nek gondolják magukat.
*
One strong resemblance between most people is that they all think that each of them is very different.
Az ég, most, itt
Ahogy ébredek, az álom elköszön: “Szép valóságokat!†// As I awaken, the dream waves goodbye. “Sweet realities!”
Amikor álmomban rájövök, hogy álmodom, akkor egyben annak is tudatába kerülhetek, hogy azt álmodom, amit akarok, hogy álmodhatok mást is. Ha ébren rájövök, hogy ébren vagyok, akkor egyben annak is tudatába kerülhetek, hogy a valóságban vagyok, és azt valósÃtok, amit akarok, valósÃthatok egészen mást is? Majdnem. A különbség mutatja meg, hogy melyik az álom és melyik az ébrenlét.
When, in a dream, I realise that I am dreaming, I can also become aware that I can dream whatever I want, that I can dream something completely different. If, when awake, I realise that I am awake, can I also become aware that I am in reality, and that I can make real whatever I want to make real, that I can make reality completely different? Almost. The difference tells me which is the reality and which is the dream.
For continuity
