And an encore, very much so // És egy ráadás, de még mennyire
When I was a child, I caught a fleeting glimpse
Out of the corner of my eye
I turned to look, but it was gone
I cannot put my finger on it now
The child is grown, the dream is gone
I have become comfortably numb
Oh dear…
Érdekes, hogy a Dark side of the Moon borítója van a Comfortably Numbhoz, pedig az a The Wallon van.
Ajánlok még a témához egy könnyedebbet a Radioheadtől: https://www.youtube.com/watch?v=XFkzRNyygfk
És két komolyabbat Carl Craigtől:
kicsit ezt: https://youtu.be/kKzA4KeYagQ
nagyon ezt: https://youtu.be/Tw3XREFxI08
A Radioheadre gyanakszom, nem biztos, hogy elhiszem, bár biztos lett volna olyan életidőszakom, amikor teljesen elhittem volna, de akkor nem jött szembe. A két Carl Craig valahol a szomorúság és a disszociatív transz határán imbolyog nekem, és némiképp unalmasak, főleg az első. De hát úgy néz ki, a zene érzelmi erejének jó része nem a zenéből jön, hanem korábbi meghallgatások érzelmi töltete visszhangzik benne. Például valahogy úgy alakult, hogy az OK Computer első, Airbag című számát a kisbuszos balesetünk utáni napon hallgattam meg – azóta is simán visszaránt.