Válasz…

… erre a cikkre.

A cikk méltányolhatónak, vitaképesnek tűnik, de súlyos gondok vannak vele.

A legszembetűnőbb az, hogy miközben a józan ráció nézőpontjába igyekszik helyezkedni, már a cí­mével polarizál: amit előad, az nem a turbómagyar álláspont (a turbómagyar álláspont az az, hogy “ezek szemétnépek, a magyar elveszejtésére összeesküdött főgonoszok küldték ránk őket, nem menekültek és soha nem is voltak azok, a dzsihádisták a spájzban vannak, aki nem veszi észre és nem fog fegyvert ellene, az hazaáruló”). Amivel meg vitatkozik, az meg nem a ballib álláspont – leginkább azért, miert ‘ballib’ álláspont nincs, ez a szó annyira üres, mint a bammeg. És most akkor nézzük a lépéseket.

“1. Magyarországon nincsenek, nem is voltak menekültek, csak gazdasági bevándorlók.”

Hajlamos vagyok ezt mint terminológiai választást elfogadni, hogy szőrszálhasogatás helyett elkezdhessünk arról beszélni, mi a teendő az olyan “gazdasági bevándorlókkal”, akik számunkra elég nehezen elképzelhető nyomorból, elnyomásból és létbizonytalanságból vándorolnak be hozzánk. De három dolgot azért hozzá kell tennem.

Egyrészt, a szerző dönthet úgy, hogy ő í­gy használja a szavakat, de ez ellenkezik a nemzetközi jog szóhasználatával. Az ENSZ 1951-es Menekültügyi Egyezménye bevezetőjében az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 14. cikkelyére vonatkozik, ennek meg az első bekezdése í­gy szól: “Minden személynek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni és a más ország nyújtotta menedéket élvezni.” Nincs itt semmi arról, hogy “a szomszédos országokban”, vagy arról, hogy “a legközelebbi biztonságos országokban”, vagy akár arról, hogy “de csakis harmadik, biztonságos ország területének érintése nélkül elérhető országokban.”

Másodszor, a nemzetközi gyakorlattal sincs összhangban a szerző terminológiája: én 1986-ban Angliában kértem és kaptam menedékjogot, ahová Ausztrián, Németországon és Franciaországon keresztül jutottam el. Kérelmem elbí­rálásakor kizárólag az volt kérdés, hogy Magyarországon üldöztek-e. Ezt sikerült bizonyí­tani, bár az az “üldöztetés” kismiska ahhoz képest, amit például a most érkező szí­rek jó része szenvedett el. És 1951 óta soha nem volt követelmény, hogy a menekülő az eredeti lakóhelyéhez legközelebb eső, erre alkalmas országban folyamodjon menekültjogért. Én például azért Angliába mentem, mert rokonaim éltek ott, és mert beszéltem egy kicsit angolul. Ezek méltányolható érvek, a “ha már akkora balfasz vagy, hogy menekült lettél, akkor kuss, és csináld pontosan úgy, ahogy mi megmondjuk neked”, hát az meg… idegen az európai humanizmustól. Mondjuk.

Harmadszor, de igazán zárójelben, arra, hogy nem is voltak: még a szerző által javasolt szóhasználat mentén is felmerül, hogy nem is olyan régen elég sokan jöttek ide Jugoszláviából…

“2. Az Európába özönlő gazdasági bevándorlók nem fogadják el a törvényeinket”

Ez sajnos durva, rosszindulatú csúsztatás. Egy bizonyos, a Dublini Rendeletből eredő EU-s jogszabály betartását igyekeznek elkerülni – mert pontosan tudják, hogy a regisztráció erősen rontja az esélyeiket arra, hogy eljussanak oda, ahová menni szeretnének. Egyrészt, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a Dublini Rendelet, mint szisztéma, nem alkalmas az érkező menekültmennyiség kezelésére, másrészt a rendelet eleve is abszurd (hátrányos helyzetbe hozza az EU határa menti tagországokat), de ami a legfontosabb: ezzel a szabálysértési tendenciával szemben áll például nálunk a beí­gért “bevándorlóbűnözés” látványos elmaradása, és azok a szociológiai kutatások is, amelyek azt mutatják, hogy a bevándorlók átlagosan törvénytisztelőbbek az őslakosoknál.

“3. A bevándorlók nem akarnak beilleszkedni”

Nem tudom, több hí­r érkezik-e erről, évtizedek óta érkeznek erről hí­rek. Csak most kí­váncsibbak vagyunk rájuk. És csak a bevándorlók egy részéről, kisebbségéről szólnak a hí­rek. És arról is találhatni vélekedéseket, hogy az igazán gázos helyzeteket a rossz, olykor tudatosan rossz állami szegregációs politika meg a nyomor okozzák.. Angliát valamennyire ismerem, ott nagyon sok beilleszkedett első, második és többedik generációs bevándorló van. Az iszlám országokból érkezettek között is kisebbségben vannak a beilleszkedni nem akarók. És kérdés az is, vajon a “tömbösödés” magában igazolja-e, hogy az adott közösség nem akar beilleszkedni. Angliában “tömbösödnek” a lengyelek, a magyarok, a régóta ott élő indiaiak meg mindenféle nációk. Egy multikulturális közegben ez teljesen természetes, és nem jelenti a beilleszkedés elutasí­tását. A saria alkalmazása, a törvények teljes elutasí­tása már azt jelenti, de a sárgával kiemelt állí­tásban rejlő utalással ellentétben ezeket már tiltja a törvény. Jobban, mint a szcientiológiát, vagy a holokauszttagadást. Ezeket távolról sem minden uniós állam tiltja, de önbí­ráskodásról szóló törvénye mindegyiknek van, és hát ha a saria alkalmazása törvénysértést eredményez, akkor az nyilván, definí­ció szerint… tilos.

“4. Támogatom, hogy tiltsák be a nők elfátyolozását Európában”

Mondhatnám cinikusan, hogy ez anekdotális, de nem mondom, mert a jelenséget én is látom. Ahogy az iszlám bizonyos irányzatai a nőkkel bánnak az valóban vérlází­tó. Kérdés, hogy a lefátyolozás megtiltása a legjobb módszer-e ennek a felszámolására. Az angol rendőrség például sokfelé, hosszú időn át nem foglalkozott iszlám közösségeken belüli nemi erőszak-ügyekkel, valami olyasmi alapon, hogy “belső ügy”. Az általános tankötelezettség, és a következetes és megfelelő erőforrásokkal ellátott család- és gyerekvédelem lenne a tényleges megoldás. A fátyol betiltása szimbolikus és megalázó gesztus. Mi legyen a körülmetéléssel? Mi legyen a kisiskolás-korban megkezdett hittannal és egyéb agymosásokkal?

Ráadásul persze a fiatalok kiáramlása ezekből a kulturális zsákutcákból folyamatos. Nem igaz, hogy nem ismerik a választás lehetőségét: mint azt egyébként a szerző anekdotái és éppen hogy bizonyí­tják.

“5. Európának nem befogadnia kell a nagy számban beilleszkedni képtelen tömegeket, hanem erős közösségként fellépni feldúlt országaik stabilizálása érdekében”

Nem tudom, mekkora számban beilleszkedni képtelenek. Szí­riában vallási pluralizmus volt a polgárháború előtt, ők például nem tűnnek beilleszkedni képtelennek. De főképpen: ez miért “nem, hanem”? Miért nem egyszerűen “és”?? Európa eddig nem lépett fel, és közben jópár millió ember élete egyszerűen megszakadt, limbóba kerültek (a török és libanoni táborokra gondolok). Miért ne lehetne erős közösségként fellépni, ÉS befogadni azokat, akik szí­vesen élnének itt? Természetesen nem válogatás nélkül, természetesen erős beilleszkedési, oktatási programokkal – Európa öregszik és fogy. Jót tenne neki egy minőségi vérátömlesztés. Ebben a pontban megintcsak sok az érzelmileg xenofób toposz: a mosolyogva besétáló iszlám szélsőségesek (nem lehetnek túl sokan, és eddig is bejöttek, ha akartak, meg ezután is be fognak), az í–böl-országokra mutogatás (mi azért ne segí­tsünk, mert ők nem segí­tenek?). És az is kérdés, mi lett volna a második világháború után, ha mindenki ilyen következetes? Mi lesz a szép elvekből, ha ténylegesen ott van rengeteg ember, akinek nincsenek papí­rjai, akik nem “háttérellenőrizhetőek” – valamit nyilván lehet. A rendpárti lózungok sora önmagában kevés lesz.

“6. Orbánnak nincs miért szégyenkeznie, sőt”

Na ez a lépés a newspeak tetőpontja. A második és a harmadik mondata a következő: “Nem gondolom, hogy nem hibázott, sőt, hogy nem használta a politikai eszköztár legsötétebb húzásait. Persze. Gátlástalan, hatalomvágytól fűtött, manipulatí­v húzások sorát követte és követi el.” – most akkor ezért nem kell szégyenkezni?? Vagy akkor van miért szégyenkeznie, vagy nincsen? Az is érdekelne, hogy az első bekezdés _realista_ hangvétele (ismét: “Gátlástalan, hatalomvágytól fűtött, manipulatí­v húzások sora” (!) hogyan hangolódik át pár sor alatt “ökörségekre és bakikra”, ami azért már egy olyan “a kis csibész” jellegű szóhasználat. Nem kis csibész, hanem veszedelmes bűnöző. És van miért szégyenkeznie.

“7. Orbánt egyre nehezebb lesz támadni a kérdésben”

Ezt vajon most is í­gy gondolja a szerző? Annak ellenére, hogy Orbán bevallotta, hogy “a kormány augusztus közepétől tudatosan nem avatkozott be a Keleti pályaudvarnál és az ország több pontján a menekültek miatt kialakult káoszba, hanem hagyta eszkalálódni a helyzetet, hogy az emberek a bőrükön érezzék, mekkora a probléma, amitől a kormány megvédi-megvédte őket”? Hogy bizonyí­tottan hazudtak a horvát rendőrökről, a “röszkei csatáról”, meg arról is, hogy támogatták volna a menekülteket ellátó szervezeteket?

“8. Elkerülhetetlen és szörnyű terrorakciók várnak Európára”

Igen, épp mint eddig is. De a gyalog érkező szerencsétlenek kitiltása ezen mit sem változtat. Miért lenne nyilvánvaló, hogy az Iszlám í­llam meg más terrorszervezetek kihasználják az EU-ba áramló tömeget? Mi utal arra, hogy ez ellenőrizetlen? Megérkeznek, itt fognak menedékjogot kérni, és akkor a hatóságok látókörébe kerülnek (az elhárí­táséba is), vagy illegálisan ott maradnak – ez a megoldás mindenkor rendelkezésre állt. Valószí­nűleg persze nem csapatostól, vagy túlterhelt csónakban, kisgyerekekkel érdemes a leginkább érkezni ahhoz, hogy a felvázolt rémtörténetet sikeresen megvalósí­tsák. De ha vannak is a menekülők között terroristák, attól még ez a tömeg nem csak belőlük áll! Ezért egy ilyen kérdés “Ha őket sem tudták lekapcsolni, akkor ezt a tömeget hogyan tudják majd kontrollálni? ” megintcsak csúsztat és terel. Megoldást kell találni a befogadás biztonságossá tételére, valóban, de Orbán meg sem kí­sérli ezt (a “nem befogadás” nem tektinthető a befogadás biztonságossá tételének). A szerző átesett a ló másik oldalára, vagy szeret provokálni. Sajnos, az értelmező olvasás terén közepesen derék olvasói úgy érzik, a hűvös intellektus végre igazolta forró félelmeiket, undorukat, gyűlöletüket. Szó sincs róla.

Fennmaradó kérdés még, hogy mi a szerző célja. Nem követem az Egyenlí­tő blogcsaládot eléggé ahhoz, hogy erről megalapozott véleményem legyen, de az az érzésem, manipulál. Például téged.