O1G
Mit mond ez? És kinek mondja?
Egymásnak mondjuk, mondogatjuk, felszabadultan, hogy ha már az ország anyagi és szellemi értelemben is romokban hever, ha már ledarálva a sajtó, az oktatás, az egészség, a kultúra, akkor legalább ezt mondhassuk? Hogy 1 G?
Hogy ő 1 minden áron megtermékenyíteni törekvő kis sejt volna, a szokásoshoz képest csak feleannyi örökítőanyaggal, de nagy, csapkodó farokkal? Ha O 1 G, ki a P(etesejt)? Tán csak nem Lévai Anikó? Vagy maga a Magyarország?
Vagy inkább dacosan mondjuk, neki magának, a királynak, meg azoknak, akik vele együtt G-k, akik az ő G-ségének a haszonélvezői? Hogy “Tudjuk ám rólatok, látjuk jól!”?
Miért érdekes egyáltalán, hogy O 1 G-e? Attól, hogy G, lehetne egész jó miniszterelnök? Valószínűleg. Attól, hogy nem G, még lehetne egész szar miniszterelnök? Szintén valószínűleg.
Miért abból lesz sikeres jelmondat, ami a rendszert szimbolikusan megtestesítő személyről azt közli, hogy becstelen, aljas, gonosz ember?
Hacsak nem azért, mert ő – mi?
A tükröződésünk, a rosszabbik énünk, a legrosszabb, de még épp lehetséges kimenetelünk, aki mondjuk nem lettünk, de igazából nem tudnánk pontosan megmondani, ebben mekkora szerepet játszott a mi morális kiválóságunk és mekkorát a szerencse?
*
Gondolkodtam, mi volt a legnagyobb geciség életemben, amit elkövettem. Meg hogy hogyan éreztem magam közben.
Arra jutottam, hogy az, amikor legidősebb gyerekeim születése után a saját sérüléseim még olyan mértékben lefoglaltak, hogy rendszeresen pattintottam le magamról a gyerekeimet úgy, hogy azt hazudtam, halaszthatatlan dolgom van – pedig nem volt.
És közben sajnáltam magamat. A körülmények áldozatának, egy túlhajszolt, jobb sorsra érdemes családapának láttam magam, aki néha igazán megérdemli, hogy békénhagyják, és hát máshogy nem hagyják, csak ha azt mondja, hogy…
Szóval nem éreztem, hogy geci vagyok.
Később, mondjuk 17 évvel később, amikor a 20-éves fiam mesélt arról, amikor egy intim beszélgetésben előjött neki, hogy ő akkor, háromévesen, amikor az íróasztalom mellett állva rángatta a pulóverem ujját, én meg kiabáltam, hogy hagyjon már békén dolgozni és keresse már meg az anyját, a picsába már, hogy ő akkor tudta, hogy hazudok neki – na akkor éreztem, utólag, hogy geci voltam.
Hogy lehet ez Orbánnal? A legfurább az benne nekem, hogy nem tudom magam a helyébe beleképzelni. Lehet, hogy azért, mert neki igazából már nincs is helye? Hogy ő a leghajléktalanabb ember ebben az országban, még ha arannyal-gyémánttal is van az ő hajléktalansága kibélelve?
A fene tudja.
Szerintem nem az az érdekes, hogy ő milyen, hanem hogy mi mit akarunk. Tőle, persze, egyrészt, de másrészt meg – úgy egyáltalán.
************
ENGLISH
************
O1G. This is the virally popular new slogan of the Hungarian grass-roots opposition movement. It stands for “Orbán 1 geci”, which, literally, means “Orbán is a sperm” – but the meaning is something like “Orbán is a cunt”.
What is that slogan saying? And who is it speaking to?
Are we saying it to each other, liberated, free to say at least that much, as, after all, the country is in ruins both materially and spiritually, and the press, education, healthcare and culture are all blown to pieces? O is a C?
Are we saying that he is in fact a single little cell with half the usual genetic material, but with a large, vigorous tail? If O is a Sperm, who is the Ovum? His wife, Anikó Lévai? Unlikely. Or Hungary itself?
Or are we saying it defiantly, to king Viktor himself, and those who are cunts alongside him, the beneficiaries of his grand cuntiness? Are we saying “We know full well, we can see you, you know!”?
Why is it even interesting if Orbán is a cunt or not? Could he be quite a good prime minister despite being a cunt? Quite probably. And could he be a godawful prime minister despite not being a cunt? Also quite probably.
Why is it that the most successful slogan of this resistance, the one that manages to go viral, is a proposition about the person who symbolically embodies Hungary’s entire political and economic system, to the effect that he is a dishonest, mean, evil person?
The one possible reason I can think of is that he is – us.
Our reflection, our lesser self, our worst but still just barely possible outcome, the one we perhaps have not become, but we wouldn’t like to say exactly what role our moral excellence played in that eventuality – and what role did luck?
I thought about the time in my life when I was the worst cunt I have ever been. And how I felt while I was doing it.
I settled on the years after the birth of my oldest kids, when my own unresolved issues still held me in such a lock that I regularly pushed the kids away from myself with the lie that I had something immediate and utterly necessary to attend to – when I didn’t.
What I felt was terrible self-pity. I felt I was a victim of circumstances, an overworked fledgling pater familias truly deserving of a better fate, who could, after all, lay claim to a bit of peace and quiet now and then, couldn’t he… and the only way to make that happen, sadly, was to lie, and claim that…
I was entirely unaware that I was being a cunt.
Later, say 16 years later, when my 20-year-old son told me about an intimate conversation in which he suddenly remembered being three years old, and standing by my desk, pulling on my sleeve, hearing me shout that he should leave me alone because I was working, and ordering him rudely to go and find his mother, for fuck’s sake, and he remembered, quite clearly, knowing that I was lying to him – at that time, as I say, much later, I felt that I had been a cunt.
So how could it be with Orbán? For me, the strangest thing about him is that I find it impossible to imagine myself being in his place. Could it be that this is because he doesn’t really have a place anymore? Is he perhaps the most homeless person in this country, even if his homelessness is lined with diamonds and gold?
Well, I have no idea, really.
But I think the truly interesting question is not the one about what Orbán is like. It is the one about what we want.
From him, of course, first of all, but also – in general.
Köszi a személyes részét , ezen most én is el fogok gondolkodni. (És a bejegyzésed is sokkal ”több” lett attól, hogy személyes példát hoztál fel. Nagy respekt!)
Szerintem más okai vannak, hogy sikeres szlogen az O1G. Egyrészt, hogy rövid és tömör, rövid szavak, jól megjegyezhető, jó a ritmusa. Másrészt, hogy ezt a saját oligarchája mondta róla, akinek a hatalmát első sorban köszönheti, akin keresztül éveken át a közpénzt kijátszotta, vagyis emögött, hogy O1G, rengeteg közpénz van. Az is benne van, hogy ehhez az eseményhez árulások látványos sorozata kapcsolódik. Orbán elárulta a választóit, amikor a közpénzt Simicskán át magánosította, aztán elárulta Simicskát is – ahogy korábban majd mindenkit maga körül, az egykor Fiatal Demokraták Szövetségéből, de a D.E.-ből is. Az egykori kollégiumi szobatárs, a legrégebbi bajtárs 25 év közös biznisz után azt nyilatkozza a sajtónak, hogy “Orbán egy geci”.
Szerintem ez nem rólunk szól. Nem a mienk. Ez emblematikus. Orbán politikai karrierjének, saját embereihez való viszonyának pontos, a valóságot tükröző jellemzése, a forráshoz egészen közelről. Az övé.
Szerintem a két (vagy több) olvasat párhuzamosan is stimmelhet. Te tényleg nem érzed a bűnbakképző mechanizmust? Ahogyan boldogan, O1G-zve sipákol a Fidesz bevándorláspolitikáját alapvetően helyeslő tömeg? Hogy akkor most megvan, hogy ki az oka mindennek, ez a rohadt Orbán, mindent elront itten, és csak ő tehet róla? Vagy úgy is feltehetném a kérdést, hogy jó, akkor legyen, Orbán a geci, és ez az övé (meg a volt tettestársáé) – de milyenek vagyunk mi? Ha itt egy ilyen lehet a góré?
Számomra a szöveg legmegkapóbb része, a személyes vallomás saját geciségedről, amiről nem érezted akkor, hogy az, szépen példázza önhazugságainkat, így Orbánét is, aki valószínűleg ugyan úgy meg van győződve saját igazáról, ahogy te voltál akkor. Szóval szövegdinamikailag, a felhozott példát sokkal erősebben sikerült megfogalmazni, mint amiről eredetileg írtál, és lehet, hogy én hülye vagyok, de végül is miről szól ez a szöveg? Magyarázod, hogy vajon Orbán miért ilyen? Betekintés a geciségek lélektanába? Egy tükör, miszerint ő valójában mi lennénk? Az O1G szlogen sikertörténete? Nekem nem jött át egyértelműen mit akarsz, nekem, szerény olvasónak a saját sztorid ütött, és a többi lett a körítés………….ja, és még valami, hogy érted ezt a Hungarian grass-roots opposition movement-et?
Szia, Zsuzsa, és köszönöm, hogy kérésemre ide is betetted a kommentedet, minden kedves olvasót erre bíztatnék: itt lehet beszélgetni, itt nincs reklám, csak a nyugi van.
Szóval: a “grass roots opposition movement” az a különféle szuverenista törekvések: az MKKP passzivisták, a Gólyások, az Oktogon Közösség, és van még sok. Közösségek, amelyek kiépítik a saját hálózataikat és tereiket, és nem kérnek a NER-ből.
Szerintem a poszt arról szól, hogy az O1G szlogen sikeressége a magyar társadalom infantilis, önámító jellegét mutatja. Lehet (sőt, ne kerteljünk, biztos), hogy Orbán egy gátlástalan, önző, mohó, aljas, elvtelen és gerinctelen valaki (kb. ezt jelenti a geci), de miért ebből lesz a mém? Miért ezt esik olyan jól mondogatni? Mikor jön el az, hogy oké, akkor ezt tudjuk, de mi legyen helyette? Bár most igazából nem értem, mit magyarázok, már elsőre is ezt írtam. 🙂
A legfurább az benne nekem, hogy nem tudom magam a helyébe beleképzelni.