Megmondom a magamét 2.

Visszajelzés szinte semmi, mindenkit lefoglal a bejgliközeli
élményhalmaz, és/vagy futóbolondnak tartanak, akit jobb nem provokálni
– de sebaj, folytatom.

Tehát: Magyarország a társadalmi és morális csőd állapotában van. Ami
annyit jelent, hogy önként vállalt társadalmi és morális
kötelezettségeit teljesí­teni nem képes. A helyzet nem új keletű, hanem
krónikus – a csőd kifejezés annyiban félrevezető, hogy általában úgy
gondoljuk, csődbe az kerülhet, ami előzőleg nem volt csődben. Attól
tartok, Magyarország csődben született ország és soha nem volt sem
társadalmilag, sem morálisan fizetőképes.

Ez nem jelenti azt, hogy Magyarország minden lakosa ebben az
állapotban lenne… talán még azt sem, hogy a többségük ebben az
állapotban van – de azt igen, hogy a Kárpát-kemence közepén
elhelyezkedő geopolitikai alakulat területén lakó emberek semmiféle
értelmezhető módon nemzetet, népet, országot nem alkotnak.

Miért fontos ez? Azért, mert az a tömegmozgalom (legyen bármely
kicsiny is, akár egy “törpeminoritás”), amelyik az ország gondját
valamiféle demokratikus hagyományhoz való visszanyúlás által képzeli
enyhí­teni, az üres levegőbe nyúlkál, és eredményei is ennek
megfelelőek lesznek.

Mint már emlí­tettem, alapvető, hogy azt ami van, csak az után lehet
egyáltalán megpróbálni megváltoztatni, hogy felismertük és nevén
neveztük azt, ami van.

Magyarországon nem helyreállí­tani lehetne a köz társaságát, hanem
megteremteni – már ha ez egyáltalán lehetséges. Ugyanis nem egyszerűen
a nulláról, de jelentős minuszból kellene elindulni.

Egészen pontosan ezért nem sikerült a rendszerváltás: mert a
tartozások feltérképezése (a legnagyobb tétel a magyarországi
holokauszt, a második talán Trianon, talán a komcsi diktatúra), és a
fizetésképtelenség bevallása nem történt meg. így aztán tisztességes
csődeljárást sem lehetett lefolytatni.

***

Mindenki azon dolgozik, amin akar – én úgy gondolom, hogy a nép közös
társaságának megteremtése, a nemzeti értelemben vett ország
kialakí­tása idejétmúlt és érdemtelen vállalkozás. Időszerűbb és
érdemekkel is kecsegtető munkához célszerű előbb nagyobb (globális) és
kisebb (személyes) látószöggel is szemügyre venni a helyzetet,
amelyben találjuk magunkat.

Semmi újat nem fogok mondani.

Globális nézőpont:

Egy Föld, hétmilliárd ember. Ennek durván az egytizede napi szinten
éhezik, nem minden nap engedheti meg magának, hogy jóllakjon.
Ugyanakkor a földi javak 85 százaléka felett a lakosság leggazdagabb
10 százaléka rendelkezik. És ezen belül a leggazdagabb 1 százalék
birtokolja minden földi javak 40 százalékát.

í­m nem csak kenyérrel él az ember.

A Föld  lakosságának több mint a fele városban él, persze többnyire
nem európai értelemben vett városokban. És a Föld lakosságának jóval
több mint felének az életideálja a jóléti fogyasztói társadalom. Sok
ennivaló, sok tévécsatorna, sok kacat.

A szuverén, felnőtt, életét ismerő és kezében tartva formáló kisebbség
méretének megbecslése már nehezebb. Némi véleménykutatás és sok
töprengés után arra jutottam, hogy az ilyen emberek nagyobb arányban
fordulnak elő a harmadik világban (a brutális létbizonytalanság egyéni
és társadalmi szinten is erős szelekciós nyomást gyakorol), hogy a
szuverén és a rabszolgatartó/rabszolga csoport közötti átmenet
viszonylag széles és több dimenzió mentén is igen fokozatos… és hogy
a szuverén csoport aránya globálisan valahol egy ezrelék és 10
százalék között lehet. Ha fogadni kéne, azt mondanám (mert
javí­thatatlan optimista vagyok), hogy egy. Minden századik ember.

Személyes nézőpont:

í­llí­tom, hogy hiteles politikai cselekedetekre az képes, aki szuverén,
felnőtt, életét ismeri és kezében tartva formálja.

í­llí­tom, hogy a jelen helyzetben a hiteles politikai magatartás
előfeltétele mindenféle nemzeti, népi fantazmagória, képzelgés,
érzelmi gubanc elengedése.

í­llí­tom, hogy ma a hiteles politikai cselekedetek két célra irányulhatnak.

Az egyik a szuverenitási szempontból az átmeneti csoportban lévő
embertársaink elmozdí­tása az elégséges szuverenitás irányába. Ide
tartozik a gyereknevelés és általában a világos beszéd, illetve a
hiteles létmódok példaértékű gyakorlása.

A másik a szuverén emberek hálózatainak, kapcsolatrendszerének
erősí­tése, támogatása, szorosabbra és élőbbre, működőbbre szövése. Ide
tartoznak a törzsi jellegű vállalkozások, az aktí­v közösségépí­tés, a
bizalmon alapuló cserekereskedelem, illetve a szuverén kisközösségek
kommunikációjának, együttműködésének segí­tése.

Köszönöm a figyelmet.

(folyt. köv.)

Utóirat:

Még egy ajándék: í­me, egy szemelvény Viktor Pelevin “Generation P”
cí­mű könyvéből. A szöveget a könyvben Che Guevara szelleme diktálja le
a hetedik mennyországból, egy táncoltatható asztalka által végzett
automatikus í­rás segí­tségével, egy politoxikomán költőből lett orosz
marketingszakembernek. Nehéz, de megéri.

AZ IDENTITYZMUS MINT A DUALIZMUS LEGFELSŐBB FOKA