Megmondom a magamét 1.

Pár napja kaptam egy levelet a Magyar Szolidaritás Mozgalomtól.

Azonnal válaszoltam, a következőképpen:

Kedves lánclevéltársak, kedves barátaim!

Ma reggel kaptam meg az alább idézett levelet, és egyszercsak érezni
kezdtem, hogy most jött el a pillanat: morális kötelességemnek érzem,
hogy a véleményemet nyilvánosságra hozzam. Kérlek, küldjétek tovább a
levelemet mindazoknak, akiknek az érdeklődésére számíthat, még akkor
is, ha nagyon nem értetek vele egyet. A bizalomvesztés nélküli
nézeteltérés képessége a potenciális jó Magyarország megvalósításának
nélkülözhetetlen előfeltétele.

A véleményem a “Szolidaritás Mozgalom” leveléről sommásan a következő:
egy halom naív butaságra, tévedésre és hazugságra nem lehet
forradalmat építeni. Ahhoz, hogy megváltoztassuk, ami van, először
világosan át kell látni és a nevén kell nevezni azt, ami van.
Valójában ezt nevezik úgy, hogy positive thinking.

Nem szeretném túlrészletezni, de még annyit: aki ezen a környéken az
utóbbi több mint 1000 évben bármikor, néhány röpke finoman
reményteljes pillanattól eltekintve (a lottószámok a teljesség igénye
nélkül: 48, 19, 45, 56, 89) azt hitte vagy hiszi, hogy létezik valami,
amit jogosan Magyar Köztársaságnak lehetne nevezni, aki azt képzelte
vagy képzeli, hogy az életének bármikor is bármiféle szilárd
keretrendszere volt, aki azt gondolta vagy gondolja, hogy a törvények
bármikor bármit is garantáltak volna (holott valójában mindenkor a
hatalmi önkény új ruhadarabjai voltak, amelyek lakosságtársaink
jelentős részét mindenkor sikeresen győzték meg arról, hogy a kirány
nem meztelen), aki úgy vélte vagy véli, hogy itt bármikor bármiféle
független intézmények lettek volna, az naív, vagy buta, vagy buta és
naív, de leggyakrabban olyan ember, aki egyben bekapta és lenyelte
valamelyik éppen esedékes maszlagot, mert életének alapvető
gyökértelenségével és isteni bizonytalanságával szembenézni gyáva. Ami
egyébként nem olyan nagy baj… de kéne kezdeni vele valamit.

Leszögezem: nincsen, és a belátható múltban soha nem is volt Magyar
Köztársaság (vagy akár Magyarország), nincsenek és nem is voltak soha
múló hányinger nélkül törvénynek nevezhető szabályok, nincsenek és nem
is voltak független intézmények: különféle módon becsomagolt
szarkupacok voltak (Hamvas Béla kenyőcsnek nevezte ezt: az ideológiát,
amely a hatalmi gépezet csikorgó alkatrészeit keni, hogy jobban
járjanak).

Orbán őrült ugyan, de nem kirívóan, legfeljebb kicsit másként
őrültebb, mint az elődei, a bandája pedig egészen pontosan annyira
ördögi, mint szinte akármelyik korábbi banda.

Üdvözlettel,
holist

Víg harácsonyt, Eris kegyelmébe ajánlom magunkat.

Egy ajándék így az ünnepekre: a mellékelt mp3-ban Sickratman új
lemezének szerintem legjobb darabja. Remélem, a kedves mester is
elfogadja, hogy ez fair use. Akinek tetszik, vegye meg az egész
lemezt, van még rajta pár jó, tanulságos darab. Elsőre vicceskedésnek
tűnhet, de igazából ez nem más, mint őszinte, kőkemény rock’n’roll.

sickratman_-_a_nagy_en_-_02_-_olyan_uli

A szövege a dalnak pedig a következő:

“Olyan üli, ja, borult a helyem itthon
Folyamatos együtthideg, el is untam, ó
Mégse megyek el én sehova innen
Megtaláltam én a helyemet itt benn
Ez a napi mozi pont az ami nekem jó

Hullott keveset és kifeküdt a hajhulla
Újabb öregségi pixel nőtt az arcomba
Mégse száműzöm a lelkemet innen
Ezek a tulajdon romjaim itten
A tükörre hányok s előbugyog nehány szó

Na’on kicsit sem játszódsz már válván munkává
Na’on kicsit sem látszódsz már, s már-már kivagy, várván ki vagy

Hogyha találkoznék magammal az álmomban
Megkérdezném tőlem, na öregem akkor mi van?
Odakapott bizony kicsit a kozma
Lehetőségmenüm mind lefokozva
Az sem érdekel már, amit szórok cukor, só?

Na’on kicsit sem játszódsz már válván munkává
Na’on kicsit sem látszódsz már, s már-már kivagy, várván ki vagy

Kérném Istentől, hogy vegyen újra lajstromba
Mondja meg, ki vagyok, ám félek, hogy azt fogja
Mégis, mi a fenét tehetek érted
Elég régóta már örökre véged
Mit figyeljek rajtad, s mért lenne az nekem jó?

Na’on kicsit sem játszódsz már válván munkává
Na’on kicsit sem látszódsz már, s már-már kivagy, várván ki vagy.”

This entry was posted in magyar. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *