five to six // ötről hatra

why is it so hard to speak joy

hardship
with the spirit of adventure lost
loss
without parting and making peace
grief
alone and expendable
old age
long forgotten
illness
and no desire to learn
death
and unfinished business

no wonder
misery doesn’t sing joy
it breaks the heart

but even when the long untrodden
path of the pleasure of life
is rediscovered
the dissolving mountain of shame
still stands in the way
of the subterranean
river of laughter

clear out the rocks
make a royal bed
for the waters

speak joy

//

miért olyan nehéz szóra bí­rni az örömöt

veszedelem
kalandvágy nélkül
veszteség
búcsú és békülés nélkül
bánat
egyedül és nélkülözhetően
vénség
elfeledetten
betegség
a tanulni nem vágyónak
halál
lezáratlan ügyekkel

nem csoda
hogy a szerencsétlenség
nem dalol az örömről
szí­ve szakadna

de még mikor az életélvezet
régóta járatlan ösvényét meg is találjuk
a szégyen omló hegye
még mindig eltorlaszolja
a nevetés
föld alatti folyóját

hordd el a sziklákat
épí­ts királyi ágyat
a vizeknek

beszéljen az öröm

orphic trance 2 // orfikus transz 2

get near by expanding silence
get near through a deck of cards
get near wearing thankfulness
get near while voicing needs
get near from drunkenness
get near into sobriety
get near to have your fill
get near with purposeful hunger
get near out of shunning sleep
get near on the wings of dreams
get near along forests and meadows
get near via cities and factories
get near in temples and tombs
get near over mountains and down valleys
get near singing your best tune
get near drenched in rain and assaulted by hail
get near immersed from spring to ocean
get near hurried by fire bright fire
get near gasping the last breath

get near

—–

közelí­ts a táguló csendből
közelí­ts egy pakli kártyán keresztül
közelí­ts hálába burkolódzva
közelí­ts a hiány szavaival
közelí­ts részegülten
közelí­ts józanságban
közelí­ts teli hassal
közelí­ts önként éhezve
közelí­ts elkerülve az alvást
közelí­ts álmok szárnyain
közelí­ts át erdőn réteken
közelí­ts városon gyárakon
közelí­ts keresztül templomokon sí­rokon
közelí­ts hegyen át és végig a völgyben
közelí­ts legszebb dalodat énekelve
közelí­ts esőben ázva, jégverésben
közelí­ts forrástól óceánig alámerülve
közelí­ts tűztől fényes tűztől űzetve
közelí­ts utolsó lélegzetedben

közelí­ts

Fact // Tény

A legtöbb ember abban nagyon hasonlí­t egymásra, hogy mind nagyon különbözőnek gondolják magukat.

*

One strong resemblance between most people is that they all think that each of them is very different.

Ahogy ébredek, az álom elköszön: ”Szép valóságokat!” // As I awaken, the dream waves goodbye. “Sweet realities!”

Amikor álmomban rájövök, hogy álmodom, akkor egyben annak is tudatába kerülhetek, hogy azt álmodom, amit akarok, hogy álmodhatok mást is. Ha ébren rájövök, hogy ébren vagyok, akkor egyben annak is tudatába kerülhetek, hogy a valóságban vagyok, és azt valósí­tok, amit akarok, valósí­thatok egészen mást is? Majdnem. A különbség mutatja meg, hogy melyik az álom és melyik az ébrenlét.


When, in a dream, I realise that I am dreaming, I can also become aware that I can dream whatever I want, that I can dream something completely different. If, when awake, I realise that I am awake, can I also become aware that I am in reality, and that I can make real whatever I want to make real, that I can make reality completely different? Almost. The difference tells me which is the reality and which is the dream.

orphic trance // orfikus transz

i stumble into your house
on borrowed wings
smoke swirling in my head
everywhere always
and every way is your house
Great Mystery
all ways is your house

i shed my skin in your house
taking any forbidden side door
assuming any disguise
i sneak i swindle myself
into your presence
Sweet Mystery
i sneak into your presence

strong peace resides
abiding in your presence
strong peace that cares not
death from life
with chaos your pulsing heart
Great Mystery
strong peace chaos heart

conduct me with your peace
urge me to freedom
in gentle birth
gentle birth into awakening
the flower blossoms forth
Sweet Mystery
the flower speaks

-//-

kölcsönszárnyakon
fejemben gomolygó füsttel
botlok be a házadba
mindig mindenhol
mindenféleképpen a te házad
Nagy Titokzatosság
minden út a te házad

házadban levedlem bőrömet
át minden tiltott oldalajtón
bármiféle álcát magamra öltve
besurranok becsempészem magam
a jelenlétedbe
Édes Titokzatosság
besurranok jelenlétedbe

erős béke lakozik
rendületlenül jelenlétedben
erős béke nem törődik
élettel halállal
káosz a te dobogó szí­ved
Nagy Titokzatosság
erős béke káosz szí­v

vezess engem békéddel
bí­ztass szabadságra
gyengéd születéssel
gyengéd születéssel az ébredésbe
a virág kibomlik
Édes Titokzatosság
a virág beszél

Acceptance and Change // Elfogadás és változás

My goal is to accept myself as I am.
My goal is to change.
My goal is not to accept myself as I am, but to change.
My goal is not to change, but to accept myself as I am.
My goal is to accept myself as I am, but to change.
My goal is to change, but to accept myself as I am.
In order to change, I need to accept myself as I am.
In order to accept myself as I am, I need to change.
If my goal is to accept myself as I am, why should I change?
If my goal is to change, why should I accept myself as I am?
My goal is to accept myself as I am, but as right now I do not accept myself as I am, reaching that goal requires me to change.
It seems that reaching any goal implies a change in me:
from the me that has not yet reached the goal
to the me that has reached it.

.

A célom az, hogy fogadjam el magam úgy, ahogy vagyok.
A célom az, hogy megváltozzak.
Nem az a célom, hogy fogadjam el magam úgy, ahogy vagyok, hanem az, hogy megváltozzak.
Nem az a célom, hogy megváltozzak, hanem az, hogy fogadjam el magam úgy, ahogy vagyok.
A célom az, hogy fogadjam el magam úgy, ahogy vagyok, de változzak meg.
A célom az, hogy változzak meg, de fogadjam el magam úgy, ahogy vagyok.
Ahhoz, hogy megváltozzak, el kell fogadnom magam úgy, ahogy vagyok.
Ahhoz, hogy elfogadjam magam úgy, ahogy vagyok, meg kell változnom.
Ha az a célom, hogy úgy fogadjam el magam, ahogy vagyok, miért kellene megváltoznom?
Ha az a célom, hogy megváltozzak, miért kellene úgy elfogadnom magam, ahogy vagyok?
A célom az, hogy fogadjam el magam úgy, ahogy vagyok, ám mivel ebben a pillanatban nem fogadom el magam úgy, ahogy vagyok, a célom eléréséhez meg kell változnom.
íšgy tűnik, bármely cél eléréséhez nekem is meg kell változnom:
az én, aki még nem érte el a célt,
átváltozik azzá az énné, aki már elérte azt.

depresszió helyett // in place of depression

ég veled öreg barátom
búcsúzom tőled kicsi bátyám
idejében rekedt
hasamban rekedt
védelmező démonom

ég veled éjszaka közepén
szorongó álomból előbukkanó
szorongató félelem
fárasztó álmatlanság
ég veled csikorogva belülről
tompuló ész feszülő pánik

mutasd a valódi arcodat
újra körömben kicsi békám
végre előtalált csöppség
sérelmed fájdalmad csalódásod
végre megint előkiabáló

hallom a hangod

hallod a hangom

száműzött hazatérésének
í­gy még nem örültem
ünnepi élet felszalagozva az ég is

amí­g a szokásaim tartottak egyben
nem állt szabadságomban megvizsgálni őket

a történet nélküli jelenben
megvetett lábú otthonosság
a szokástest átvilágí­tásának
elengedhetetlen feltétele

nem áshatom fel
pont azt a darab földet
amin állok

talán ezért kell
a megpróbáltatás
a próbatétel

viharból hazatérő
ragaszkodó árny
álomvigyázó kicsi testvér
üdvözöllek újra magamban

*

farewell old friend
i take my leave little older brother
caught in his time
caught in my belly
my guardian demon

farewell middle of the night
constricting fears
rising from anxiety dreams
exhausting insomnias
farewell intellect dulling panic tightening
with a slow grinding within

show me your real face
back in my company my little frog
finally found little lost tot
finally crying once more
your grievances your pain your disappointment

i hear your voice

you hear my voice

i have never felt so pleased
by the return of an exile
celebratory life even the sky is garlanded

while my habits were the things that kept me in one piece
i was not at liberty to examine them

being securely at home
in the storiless present
is an indispensable precondition
of illuminating the habit body

i cannot dig up
the very piece of land
on which i stand

maybe that is why
ordeal and trials
are required

clingy shadow
returned from the storm
dreamguarding little sibling
i salute you within me again

Connections // Kapcsolódások [HUN below]

A few months ago, at the winter solstice, I had a vision.

In a state of deep meditation I ascended to an all-encompassing, god-like view of our biosphere (not for the first time, so I wasn’t utterly awestruck), and saw it this time as a network of individualities sparkling with cryptic fire and connected by living, pulsing, golden filaments. The message was clear: living beings and connections between living beings constitute the greatest part of what’s important in this universe, and if we deem anything else to be of importance, we do so only on account of its connection with the process of emerging and ongoing and dissolving living beings and their fractally ramifying interconnections.

It was ten days before China’s ominous New Year’s Eve communication. I had no inkling of what was to come, although there was, in me and around me, a strong sense of “change is coming”.

It seems to me this is also the message of the last few days, for me it is, anyway: the sea that we are sailing is composed of our connections to other living beings and their manifold interconnections, and now that there is a storm, battening down the hatches and shortening the sails translates to checking and testing and revitalizing our connections: in the months to come we may well need them to survive. So let’s start thinking and talking, thinking and talking about the important stuff, the suppressed beefs, the resentments, the issues of trust, but also the hidden sympathies, the glossed over losses and the pleasure and the gratitude: know who you can rely on and who is likely rely on you, because those reliances may well have to bear some serious weight in the near future.

*

Néhány hónappal ezelőtt, a téli napfordulón, látomásom volt.

Mély meditatí­v állapotban addig emelkedtem, amí­g mindent látó, már-már isteni nézőpontból nem láttam a bioszféránkat (nem először történt velem ilyesmi, úgyhogy nem fagytam le rémületemben). Ezúttal titokzatos, szikrázó tűzzel villódzó, pulzáló-élő-aranyló szálakkal összekötött csomópontok hálózatának láttam. Világos volt az üzenet: a mi univerzumunkban az élőlények és az élőlények közötti kapcsolódások adják a fontos dolgok túlnyomó részét, és ha bármi mást is fontosnak tekintünk, hát csak annyiban, amennyiben a megformálódó, önfenntartó majd feloldódó élőlényekből és a köztük fraktálosan bokrosodó kapcsolódásokból összeálló folyamathoz í­gy vagy úgy közük van.

Ez tí­z nappal Kí­na vészjósló szilveszteri bejelentése előtt történt. Fogalmam sem volt, mi közelí­t, bár bennem és körülöttem is erősen éreztem valamiféle nagy nekiindulást.

Most úgy látom, ugyanez az üzenete az utóbbi napoknak is, nekem biztos hogy az: a tenger, amin hajózunk, valójában a más élőlényekhez és a közöttük zajló számlálhatatlan kölcsönhatáshoz való kapcsolódásaink szövedéke, és most, hogy kitört a vihar, a csapóajtók lekötözése és a vitorlák megkurtí­tása voltaképpen azt jelenti: ellenőrizzük, tegyük próbára, élesszük fel a kapcsolódásainkat: a következő hónapokban az életünk múlhat rajtuk. Kezdjünk el tehát gondolkodni és beszélni, de a fontos dolgokról ám, az elfojtott haragról, a neheztelésekről és a bizalmi problémákról, de ugyaní­gy az eltitkolt szimpátiákról, a félretolt-elhanyagolt veszteségekről, az örömről és a háláról is: tudjuk, hogy kire számí­hatunk, és azt is, hogy kitől várhatjuk, hogy ránk fog számí­tani: könnyen lehet, hogy a közeli jövőben szükségünk lesz az ilyen ‘számí­tások’ minden teherbí­rására.

Curiosity => Vulnerability // Kiváncsiság => Sérülékenység

Curiosity is an attraction and openness to, and an engagement with experience, with the unknown. It is impossible without vulnerability: by opening ourselves up to the unpredictable, we are exposed to the possibility of unpredictable change.

A kiváncsiság az élményekre való nyitottság, a megismerés, az ismeretlenhez való kapcsolódás iránti vonzalom. Alapvetően feltételezi a sérülékenységet: ha megnyitjuk magunkat a kiszámí­thatatlan felé, egyben vállaljuk a kiszámí­thatatlan változás kockázatát is.