Fact // Tény

A legtöbb ember abban nagyon hasonlít egymásra, hogy mind nagyon különbözÅ‘nek gondolják magukat.

*

One strong resemblance between most people is that they all think that each of them is very different.

Ahogy ébredek, az álom elköszön: “Szép valóságokat!” // As I awaken, the dream waves goodbye. “Sweet realities!”

Amikor álmomban rájövök, hogy álmodom, akkor egyben annak is tudatába kerülhetek, hogy azt álmodom, amit akarok, hogy álmodhatok mást is. Ha ébren rájövök, hogy ébren vagyok, akkor egyben annak is tudatába kerülhetek, hogy a valóságban vagyok, és azt valósítok, amit akarok, valósíthatok egészen mást is? Majdnem. A különbség mutatja meg, hogy melyik az álom és melyik az ébrenlét.


When, in a dream, I realise that I am dreaming, I can also become aware that I can dream whatever I want, that I can dream something completely different. If, when awake, I realise that I am awake, can I also become aware that I am in reality, and that I can make real whatever I want to make real, that I can make reality completely different? Almost. The difference tells me which is the reality and which is the dream.

Connections // Kapcsolódások [HUN below]

A few months ago, at the winter solstice, I had a vision.

In a state of deep meditation I ascended to an all-encompassing, god-like view of our biosphere (not for the first time, so I wasn’t utterly awestruck), and saw it this time as a network of individualities sparkling with cryptic fire and connected by living, pulsing, golden filaments. The message was clear: living beings and connections between living beings constitute the greatest part of what’s important in this universe, and if we deem anything else to be of importance, we do so only on account of its connection with the process of emerging and ongoing and dissolving living beings and their fractally ramifying interconnections.

It was ten days before China’s ominous New Year’s Eve communication. I had no inkling of what was to come, although there was, in me and around me, a strong sense of “change is coming”.

It seems to me this is also the message of the last few days, for me it is, anyway: the sea that we are sailing is composed of our connections to other living beings and their manifold interconnections, and now that there is a storm, battening down the hatches and shortening the sails translates to checking and testing and revitalizing our connections: in the months to come we may well need them to survive. So let’s start thinking and talking, thinking and talking about the important stuff, the suppressed beefs, the resentments, the issues of trust, but also the hidden sympathies, the glossed over losses and the pleasure and the gratitude: know who you can rely on and who is likely rely on you, because those reliances may well have to bear some serious weight in the near future.

*

Néhány hónappal ezelÅ‘tt, a téli napfordulón, látomásom volt.

Mély meditatív állapotban addig emelkedtem, amíg mindent látó, már-már isteni nézÅ‘pontból nem láttam a bioszféránkat (nem elÅ‘ször történt velem ilyesmi, úgyhogy nem fagytam le rémületemben). Ezúttal titokzatos, szikrázó tűzzel villódzó, pulzáló-élÅ‘-aranyló szálakkal összekötött csomópontok hálózatának láttam. Világos volt az üzenet: a mi univerzumunkban az élÅ‘lények és az élÅ‘lények közötti kapcsolódások adják a fontos dolgok túlnyomó részét, és ha bármi mást is fontosnak tekintünk, hát csak annyiban, amennyiben a megformálódó, önfenntartó majd feloldódó élÅ‘lényekbÅ‘l és a köztük fraktálosan bokrosodó kapcsolódásokból összeálló folyamathoz így vagy úgy közük van.

Ez tíz nappal Kína vészjósló szilveszteri bejelentése elÅ‘tt történt. Fogalmam sem volt, mi közelít, bár bennem és körülöttem is erÅ‘sen éreztem valamiféle nagy nekiindulást.

Most úgy látom, ugyanez az üzenete az utóbbi napoknak is, nekem biztos hogy az: a tenger, amin hajózunk, valójában a más élÅ‘lényekhez és a közöttük zajló számlálhatatlan kölcsönhatáshoz való kapcsolódásaink szövedéke, és most, hogy kitört a vihar, a csapóajtók lekötözése és a vitorlák megkurtítása voltaképpen azt jelenti: ellenÅ‘rizzük, tegyük próbára, élesszük fel a kapcsolódásainkat: a következÅ‘ hónapokban az életünk múlhat rajtuk. Kezdjünk el tehát gondolkodni és beszélni, de a fontos dolgokról ám, az elfojtott haragról, a neheztelésekrÅ‘l és a bizalmi problémákról, de ugyanígy az eltitkolt szimpátiákról, a félretolt-elhanyagolt veszteségekrÅ‘l, az örömrÅ‘l és a háláról is: tudjuk, hogy kire számíhatunk, és azt is, hogy kitÅ‘l várhatjuk, hogy ránk fog számítani: könnyen lehet, hogy a közeli jövÅ‘ben szükségünk lesz az ilyen ‘számítások’ minden teherbírására.