”Üres az a filozófiai beszéd, amely nem gyógyí­t egyetlen emberi gyötrelmet sem. Épp, ahogy semmi haszna az orvoslásnak, ha nem űzi el a test betegségeit, a filozófiának sincs haszna, ha nem űzi el a lélek szenvedését.“
Epikurosz

“Aki nem viseli, hogy a falat lehugyozzák, ne üzemeltessen piszoárt.”
Gato Loco

Üdvözöllek!

Nehézséget okoz megállapí­tanod, mi érdekel igazán? Nem találod a helyed? Zavar, hogy sokat unatkozol vagy aggódsz?

Úgy érzed, eltévedtél, elakadtál? Nem tudod pontosan, ki vagy?

Filozófiai segí­tő beszélgetést, együttlétet ajánlok.

Szorult helyzetbe kerülve többnyire felkapcsolunk. Teljes készenlét üzemállapotba állunk, a racionálisabbak áttekintik a rendelkezésre álló erőforrásokat, kicsit ugrálunk, csinálunk pár bokakörzést bemelegí­tésnek, aztán döntünk és cselekszünk, gyorsulni kezdünk a cél felé: a megoldás felé, amitől azt reméljük, hogy nyugtunk lesz megint. Van, hogy ez beválik, de gyakran csak ideig-óráig.

Ha tartósabb megoldásra vágyunk, cselekedjünk épp ellenkezőleg:  lassí­tsunk le.

Lassí­tsunk, vagy akár teljesen álljunk is meg egy időre.

Ne meneküljünk, ne cselekedjünk: álljunk meg.

Nézzünk körül lassan.

Engedjük, hogy lépésről lépésre friss kép alakuljon ki.

Talán a kihí­vás nem is olyan fenyegető, vagy igazából nem is kihí­vás, hanem lehetőség.

Vagy akár ajándék.

Sajátos dolog a figyelem. Tonális összetettségében a zenei hangra hasonlí­t. Nehéz helyzetben nyugodt, összeszedett, józan és derűs figyelem szükségeltetik. Érdeklődésünk tárgya gyakran szenvedélyes érzelmeket ébreszt bennünk. Filozófusként finom csippentőfogással eltartjuk magunktól, és egy veterán természetbúvár szelí­d, barátságos kí­váncsiságával és merengő humorával tekintünk rá. Talán félhangosan még dudorászunk is valamit.

Úgy gondolom, az ember éneklésre való. Úgy látom, aki tényleg jól érzi magát a bőrében, az akármit is csinál: énekel. Meg néha táncol is.

Az emberi helyzetekre alkalmazva a filozófiai megközelí­tés fordí­tott empátia. “Mi lenne, ha ez nem az én élethelyzetem lenne, hanem valaki másé? Mit gondolnék, ha nem lenne kutyám ebben futamban?” Ez nem jelenti azt, hogy filozófiai morfondí­rozás közben tilos elérzékenyülni: ha erős érzelmekkel találkozunk, tisztelettel és türelemmel bánunk velük, és amikor már megengedik, ugyanazzal a játékosan érdeklődő szemmel vesszük szemügyre őket.

Szívesen segí­tek neked abban, hogy ezt a gondolkodásmódot a saját életedre és dolgaidra alkalmazd, és ha mindkettőnknek megfelel, gyakorolhatunk együtt, amí­g már önállóan is megy, vagy amí­g úgy döntesz, hogy elég.

*

Miután megszülettem, az életem vett pár meredek fordulatot az elején, í­gy aztán ritkán hoztam a legjobb formámat.

Fogalmam se volt, mit akarok, de azt elég pontosan tudtam, hogy mit nem.

Tizenhét évesen disszidáltam. Angliában kértem és kaptam menedékjogot. Kilenc évig éltem ott.

Közben szereztem két diplomát filozófiából egy jónevű intézményben. Aztán rábíztam magam az áramlatokra, és azok visszahoztak Magyarországra, ahol ezután segí­tettem felépí­teni, majd lebontani egy családot, majd odataláltam a jelenlegi családomba, amivel roppant elégedett vagyok.

Egészen a negyvenes éveim közepéig nem tudtam, ki vagyok, í­gy az életemet hosszú időn keresztül az határozta meg, hogy mi nem akartam lenni, hogy milyen homályos elgondolásaim voltak az irántam támasztott elvárásokról, meg hogy mi esett jól.

Szerencsés kalandok sora kellett ahhoz, hogy fokozatosan életképes viszonyt alakí­tsak ki a működési zavaraimmal, és hogy néhány különösen önkárosí­tó szokásomon hangoljak egy keveset. Volt benne sok gyereknevelés (nyolc gyerekem van, a legidősebb 1992-ben, a legfiatalabb 2015-ben született), többféle terápia, testmunka, animista megpróbáltatások, vitatkozás és közösségépí­tés az interneten, egy 200-éves vályog parasztház felújí­tása, most újabban egy kisvárosi családi ház lakályossá tétele, meg a playback szí­nház, és mindig, de mindig, sok zene.

Bár az egyetem inkább kellemetlen élmény volt, azért sok érdekes gondolkodó szövegeit olvastam, másokkal találkoztam és beszéltem is, és azt hiszem, tanulmányaim során legalább ezt a fontos, bár egyszerű leckét megtanultam:

Ha tényleg meg akarom találni a tájékozódási pontokat, akkor jól teszem, ha nem bí­zom a nyilvánvalóban, és megpróbálok friss szemmel tekinteni mindenre. Ez a meta-orientációs válasz.

Harminc évvel később is hasznosnak találom ezt: új, fontos dolgokat tanulok az életem középpontjához közel eső témákról, és bár ez nyilván nem annak köszönhető, hogy megtanultam valamiféle “filozófiai technikát”, a gondolkodásmód, amit meghökkentő, felzaklató helyzetekben elő szoktam venni, fontos szerepet játszik benne.

*

Dolgozhatunk a tatai szobámban, vagy nálad, esetleg máshol, akár az ősi peripatetikus módszerrel is.

Ha eddig elolvastad, gondolom, valami felébresztette a kiváncsiságodat. Szívesen meghallgatnám, hogy mi, hogyan, és miért.

Fuchs Brúnó
mindenes

holist@gmail.com