Műanyag

A konyhában a padló állapota most tarthatatlannak tűnik.

Ismerjük ezeket a reggeleket.

De most tényleg rá is érek, a kiscsajok is még alusznak, akár mondjuk kedvem is lenne, tehát akkor, de hol a partvis?

[10 perccel később]

Komolyan, egy kb. 130 centi hosszú tárgy hogyan tud eltűnni egy véges térfogatú lakásban? Szia, kamaszlány, nem láttad a partvist? (Hogy-hogy ilyen korán felkeltél?)

Aszongya csináljam a kisseprűvel. Térdeljek le a konyha kövezetére és… baz, jó. Nem olyan nagy dolog. Valahogy a testemet átkonfigurálom, hogy kézzel is elérjem a padlót, és miközben arra gondolok, hogy mire volt jó már megint hízni négy kilót, söpörni kezdek. A konyhaasztal alatt ezt találom:

1

Gyöngyök. Áldatlan gyerekbizsu. A lakásunkban legalább húszezer ilyen apró és teljesen haszontalan, de ember által készített, mit ember, a civilizációnk által hálózatos technológiák sajátos együttállásában legyártott műanyag tárgy van szanaszét, egy része erre fenntartott dobozokban, egy másik jelentős állomány pedig jellemzően bárhol, időnként ott is, ahol mezitláb sétálnék, tulajdonképpen részben ezért van rajtam mindig szandál… csinálok róla egy fényképet. Feldereng a majomi múlt, a sokféle apró színes, ide-oda pakolgatható tárgy iránti atavisztikus vonzalom, a biciklitúráim, amiben az egyik dolog, amit a legjobban szerettem, az volt, hogy olyan 100-150 tárgy volt velem összesen, és pár nap után pontosan tudtam melyik mikor hol van és mit csinál, nem kellett erőlködni.

Ki kéne dobni. Nem hiányozna senkinek. Nem tűnne fel, legalább három doboz vegyes ilyen műanyag apró gyöngy van itthon. Rásöpröm az egész kupacot a kislapátra.

Elkezdem a mozdulatot valahogy könyörtelennek érezni. Nemrég tanultam az “apró különbségek nárcizmusa” kifejezést (jól emlékszem rá vajon?), erről eszembe jut az apró dolgok nácizmusa. Könyvégetés. Nagy, fekete csizma (nagy, zöld szemeteslapát!) elaggott játékbaba arcába süllyed. Enyhe melankolikus csalódottsággal visszaszórom a vegyes tételt a padlóra. Kiszedem a gyöngyöket és az ablakpárkányra őket szépen felrakom. Csinálok egy képet.

2

 

 

 

OCD-sen sorba rakom őket, csinálok még egyet. Jobb lett.

3

Elképzelem a posztot, de nincs időm megírni. Tudomásul veszem, hogy valószínűleg akkor nem is fogom, mert elveszti az érdekességét. Napközben még párszor eszembe jut, de mindig éppen valahonnan valamibe, valamiből valahová megyek, esélytelen, hogy leírjam, közben a szemem előtt (a lelki szemem előtt!) szürkül, tárgyiasul. Az átélés fonnyadt váza az emlék.

Másnap reggel kinyitom a gépet, a címoldalon egymás alatt “Trump megtámadta Szíriát” és “Finom kenyerekkel, jól összeállított reggelikkel nyitott ma meg a Pozsonyi út legújabb péksége”, a szíriai háborúban élő civilek reggelije jut az eszembe, az, hogy mennyire bizarr és gyakran mennyire fel se tűnik, ilyesmiket így egymás mellé montázsolva látni, főleg, ha belegondolok, hogy nem véletlenszerűen történik, hanem egy sokezer embert foglalkoztató behemót gondolja, hogy nekem ma reggel a csipás, még-nem-volt-kv szemeimmel először ezt kell meglátnom, ha kinézek a térre, erről megint a könyörtelenség és erről megint a tegnapi pillanat a gyöngyökkel a konyha padlóján, a könyörtelenség, és hiánya, az irgalom, a rabszolgatartóskodás, és hiánya, az emberek iránti jóindulat, és van időm kicsit elérzékenyülni (és ezáltal halogatni a ma délelőttre rendelt fordítást persze) és megcsinálni a posztot. Ezt.

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Vérebek

Vérebek_edit

Posted in Uncategorized | Leave a comment

490,000 pixels

22 December 2015, morning and evening photos

I fiddled with these quite a lot, except this one.

Went down to the drained lake-bed in the morning.

The sun was breaking through the clouds, turning the sky into watercolour.

Pearly hues laboured at the horizon.

Then a ray of sunlight got through.

The mud in the lake-bed was cracked and green with moss…

 

In the evening, I went up to our town’s Calvary Hill to see the sunset. A tower once build for casting buckshot from lead stands on that hill.

Nearby, a large, much fractured piece of old limestone sits on the grass. It must be a man’s height across.

And there’s the scene of the cross, the crosses.

There is also a chapel and a water tower on the hill.

pano_pos1-vert_edI took a last look back before I left.

I am so grateful for colours.

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Creepy/Hátborzongató

http://gadgetzz.com/2015/10/12/this-creepy-puzzle-arrived-in-our-mail/

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Válasz…

erre a cikkre.

A cikk méltányolhatónak, vitaképesnek tűnik, de súlyos gondok vannak vele.

A legszembetűnőbb az, hogy miközben a józan ráció nézőpontjába igyekszik helyezkedni, már a címével polarizál: amit előad, az nem a turbómagyar álláspont (a turbómagyar álláspont az az, hogy “ezek szemétnépek, a magyar elveszejtésére összeesküdött főgonoszok küldték ránk őket, nem menekültek és soha nem is voltak azok, a dzsihádisták a spájzban vannak, aki nem veszi észre és nem fog fegyvert ellene, az hazaáruló”). Amivel meg vitatkozik, az meg nem a ballib álláspont – leginkább azért, miert ‘ballib’ álláspont nincs, ez a szó annyira üres, mint a bammeg. És most akkor nézzük a lépéseket.

“1. Magyarországon nincsenek, nem is voltak menekültek, csak gazdasági bevándorlók.”

Hajlamos vagyok ezt mint terminológiai választást elfogadni, hogy szőrszálhasogatás helyett elkezdhessünk arról beszélni, mi a teendő az olyan “gazdasági bevándorlókkal”, akik számunkra elég nehezen elképzelhető nyomorból, elnyomásból és létbizonytalanságból vándorolnak be hozzánk. De három dolgot azért hozzá kell tennem.

Egyrészt, a szerző dönthet úgy, hogy ő így használja a szavakat, de ez ellenkezik a nemzetközi jog szóhasználatával. Az ENSZ 1951-es Menekültügyi Egyezménye bevezetőjében az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 14. cikkelyére vonatkozik, ennek meg az első bekezdése így szól: “Minden személynek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni és a más ország nyújtotta menedéket élvezni.” Nincs itt semmi arról, hogy “a szomszédos országokban”, vagy arról, hogy “a legközelebbi biztonságos országokban”, vagy akár arról, hogy “de csakis harmadik, biztonságos ország területének érintése nélkül elérhető országokban.”

Másodszor, a nemzetközi gyakorlattal sincs összhangban a szerző terminológiája: én 1986-ban Angliában kértem és kaptam menedékjogot, ahová Ausztrián, Németországon és Franciaországon keresztül jutottam el. Kérelmem elbírálásakor kizárólag az volt kérdés, hogy Magyarországon üldöztek-e. Ezt sikerült bizonyítani, bár az az “üldöztetés” kismiska ahhoz képest, amit például a most érkező szírek jó része szenvedett el. És 1951 óta soha nem volt követelmény, hogy a menekülő az eredeti lakóhelyéhez legközelebb eső, erre alkalmas országban folyamodjon menekültjogért. Én például azért Angliába mentem, mert rokonaim éltek ott, és mert beszéltem egy kicsit angolul. Ezek méltányolható érvek, a “ha már akkora balfasz vagy, hogy menekült lettél, akkor kuss, és csináld pontosan úgy, ahogy mi megmondjuk neked”, hát az meg… idegen az európai humanizmustól. Mondjuk.

Harmadszor, de igazán zárójelben, arra, hogy nem is voltak: még a szerző által javasolt szóhasználat mentén is felmerül, hogy nem is olyan régen elég sokan jöttek ide Jugoszláviából…

“2. Az Európába özönlő gazdasági bevándorlók nem fogadják el a törvényeinket”

Ez sajnos durva, rosszindulatú csúsztatás. Egy bizonyos, a Dublini Rendeletből eredő EU-s jogszabály betartását igyekeznek elkerülni – mert pontosan tudják, hogy a regisztráció erősen rontja az esélyeiket arra, hogy eljussanak oda, ahová menni szeretnének. Egyrészt, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a Dublini Rendelet, mint szisztéma, nem alkalmas az érkező menekültmennyiség kezelésére, másrészt a rendelet eleve is abszurd (hátrányos helyzetbe hozza az EU határa menti tagországokat), de ami a legfontosabb: ezzel a szabálysértési tendenciával szemben áll például nálunk a beígért “bevándorlóbűnözés” látványos elmaradása, és azok a szociológiai kutatások is, amelyek azt mutatják, hogy a bevándorlók átlagosan törvénytisztelőbbek az őslakosoknál.

“3. A bevándorlók nem akarnak beilleszkedni”

Nem tudom, több hír érkezik-e erről, évtizedek óta érkeznek erről hírek. Csak most kíváncsibbak vagyunk rájuk. És csak a bevándorlók egy részéről, kisebbségéről szólnak a hírek. És arról is találhatni vélekedéseket, hogy az igazán gázos helyzeteket a rossz, olykor tudatosan rossz állami szegregációs politika meg a nyomor okozzák.. Angliát valamennyire ismerem, ott nagyon sok beilleszkedett első, második és többedik generációs bevándorló van. Az iszlám országokból érkezettek között is kisebbségben vannak a beilleszkedni nem akarók. És kérdés az is, vajon a “tömbösödés” magában igazolja-e, hogy az adott közösség nem akar beilleszkedni. Angliában “tömbösödnek” a lengyelek, a magyarok, a régóta ott élő indiaiak meg mindenféle nációk. Egy multikulturális közegben ez teljesen természetes, és nem jelenti a beilleszkedés elutasítását. A saria alkalmazása, a törvények teljes elutasítása már azt jelenti, de a sárgával kiemelt állításban rejlő utalással ellentétben ezeket már tiltja a törvény. Jobban, mint a szcientiológiát, vagy a holokauszttagadást. Ezeket távolról sem minden uniós állam tiltja, de önbíráskodásról szóló törvénye mindegyiknek van, és hát ha a saria alkalmazása törvénysértést eredményez, akkor az nyilván, definíció szerint… tilos.

“4. Támogatom, hogy tiltsák be a nők elfátyolozását Európában”

Mondhatnám cinikusan, hogy ez anekdotális, de nem mondom, mert a jelenséget én is látom. Ahogy az iszlám bizonyos irányzatai a nőkkel bánnak az valóban vérlázító. Kérdés, hogy a lefátyolozás megtiltása a legjobb módszer-e ennek a felszámolására. Az angol rendőrség például sokfelé, hosszú időn át nem foglalkozott iszlám közösségeken belüli nemi erőszak-ügyekkel, valami olyasmi alapon, hogy “belső ügy”. Az általános tankötelezettség, és a következetes és megfelelő erőforrásokkal ellátott család- és gyerekvédelem lenne a tényleges megoldás. A fátyol betiltása szimbolikus és megalázó gesztus. Mi legyen a körülmetéléssel? Mi legyen a kisiskolás-korban megkezdett hittannal és egyéb agymosásokkal?

Ráadásul persze a fiatalok kiáramlása ezekből a kulturális zsákutcákból folyamatos. Nem igaz, hogy nem ismerik a választás lehetőségét: mint azt egyébként a szerző anekdotái és éppen hogy bizonyítják.

“5. Európának nem befogadnia kell a nagy számban beilleszkedni képtelen tömegeket, hanem erős közösségként fellépni feldúlt országaik stabilizálása érdekében”

Nem tudom, mekkora számban beilleszkedni képtelenek. Szíriában vallási pluralizmus volt a polgárháború előtt, ők például nem tűnnek beilleszkedni képtelennek. De főképpen: ez miért “nem, hanem”? Miért nem egyszerűen “és”?? Európa eddig nem lépett fel, és közben jópár millió ember élete egyszerűen megszakadt, limbóba kerültek (a török és libanoni táborokra gondolok). Miért ne lehetne erős közösségként fellépni, ÉS befogadni azokat, akik szívesen élnének itt? Természetesen nem válogatás nélkül, természetesen erős beilleszkedési, oktatási programokkal – Európa öregszik és fogy. Jót tenne neki egy minőségi vérátömlesztés. Ebben a pontban megintcsak sok az érzelmileg xenofób toposz: a mosolyogva besétáló iszlám szélsőségesek (nem lehetnek túl sokan, és eddig is bejöttek, ha akartak, meg ezután is be fognak), az Öböl-országokra mutogatás (mi azért ne segítsünk, mert ők nem segítenek?). És az is kérdés, mi lett volna a második világháború után, ha mindenki ilyen következetes? Mi lesz a szép elvekből, ha ténylegesen ott van rengeteg ember, akinek nincsenek papírjai, akik nem “háttérellenőrizhetőek” – valamit nyilván lehet. A rendpárti lózungok sora önmagában kevés lesz.

“6. Orbánnak nincs miért szégyenkeznie, sőt”

Na ez a lépés a newspeak tetőpontja. A második és a harmadik mondata a következő: “Nem gondolom, hogy nem hibázott, sőt, hogy nem használta a politikai eszköztár legsötétebb húzásait. Persze. Gátlástalan, hatalomvágytól fűtött, manipulatív húzások sorát követte és követi el.” – most akkor ezért nem kell szégyenkezni?? Vagy akkor van miért szégyenkeznie, vagy nincsen? Az is érdekelne, hogy az első bekezdés _realista_ hangvétele (ismét: “Gátlástalan, hatalomvágytól fűtött, manipulatív húzások sora” (!) hogyan hangolódik át pár sor alatt “ökörségekre és bakikra”, ami azért már egy olyan “a kis csibész” jellegű szóhasználat. Nem kis csibész, hanem veszedelmes bűnöző. És van miért szégyenkeznie.

“7. Orbánt egyre nehezebb lesz támadni a kérdésben”

Ezt vajon most is így gondolja a szerző? Annak ellenére, hogy Orbán bevallotta, hogy “a kormány augusztus közepétől tudatosan nem avatkozott be a Keleti pályaudvarnál és az ország több pontján a menekültek miatt kialakult káoszba, hanem hagyta eszkalálódni a helyzetet, hogy az emberek a bőrükön érezzék, mekkora a probléma, amitől a kormány megvédi-megvédte őket”? Hogy bizonyítottan hazudtak a horvát rendőrökről, a “röszkei csatáról”, meg arról is, hogy támogatták volna a menekülteket ellátó szervezeteket?

“8. Elkerülhetetlen és szörnyű terrorakciók várnak Európára”

Igen, épp mint eddig is. De a gyalog érkező szerencsétlenek kitiltása ezen mit sem változtat. Miért lenne nyilvánvaló, hogy az Iszlám Állam meg más terrorszervezetek kihasználják az EU-ba áramló tömeget? Mi utal arra, hogy ez ellenőrizetlen? Megérkeznek, itt fognak menedékjogot kérni, és akkor a hatóságok látókörébe kerülnek (az elhárításéba is), vagy illegálisan ott maradnak – ez a megoldás mindenkor rendelkezésre állt. Valószínűleg persze nem csapatostól, vagy túlterhelt csónakban, kisgyerekekkel érdemes a leginkább érkezni ahhoz, hogy a felvázolt rémtörténetet sikeresen megvalósítsák. De ha vannak is a menekülők között terroristák, attól még ez a tömeg nem csak belőlük áll! Ezért egy ilyen kérdés “Ha őket sem tudták lekapcsolni, akkor ezt a tömeget hogyan tudják majd kontrollálni? ” megintcsak csúsztat és terel. Megoldást kell találni a befogadás biztonságossá tételére, valóban, de Orbán meg sem kísérli ezt (a “nem befogadás” nem tektinthető a befogadás biztonságossá tételének). A szerző átesett a ló másik oldalára, vagy szeret provokálni. Sajnos, az értelmező olvasás terén közepesen derék olvasói úgy érzik, a hűvös intellektus végre igazolta forró félelmeiket, undorukat, gyűlöletüket. Szó sincs róla.

Fennmaradó kérdés még, hogy mi a szerző célja. Nem követem az Egyenlítő blogcsaládot eléggé ahhoz, hogy erről megalapozott véleményem legyen, de az az érzésem, manipulál. Például téged.

Posted in Uncategorized | 1 Comment

Scape

Posted in Uncategorized | Leave a comment

Aya Speaks

Speech Beyond Words

The Golden Apple

Fisherman

Totem

Messenger

Little Dragon

Collecting The Wounded

Posted in english, Uncategorized | Leave a comment

October mornings

Fog is a wonder.

It cushions the ambience so the boats can really rest up…

it makes mysterious background for ducks…

other birds…

trees, even…

sunshine can be added later…

it can border on kitsch…

or be rather subtle…

 and subtler still…

until it vanishes.

Posted in english, Uncategorized | Leave a comment

Pipe

Posted in english, Uncategorized | Leave a comment

Moment of Premonition

(nobody was damaged)

 

Posted in english, Uncategorized | Leave a comment